A világ, próbatétel csupán,
Létezésünk megnyilvánulása
Illúzió,
Illúzió csupán
Miért itt? Miért e testben?
Megannyi ezerszer, halandók kérlelő ajkait elhagyott szó,
A MIÉRT?
Lelkek óhajtják, esdeklik létezésük értelmét
Boldogtalan az, ki nem látja meg Őt,
A Teremtőt,
Az Alkotó, kinek keze nyoma ott van,
Mindnyájunkon.
Ügyelt arra, hogy a rosszat gondosan elhelyezze,
Akkor jő, amikor jönnie kell,
Így megy végbe, a hosszú és keserves
Próbatétel
Földi Lét,
Ez lett a Név, melyben
Ha átjár Isten szeretete,
Megvilágosulsz
Kilazulnak földi létednek
Göcsörtös csomói,
S elönt a létezésed valódisága.
A Földi Élet,
Mint reszkető pillangó, mely rászállt kezedre
Gyönyörű, színes szárnyát rád vetve,
Csábítóan kél életre.
Nézd, de hozzá nehogy érj,
Hisz teste mérget okád,
S inkább gyönyörködsz az ismeretlenben,
Minthogy megsebezd lelked,
A keserű, és semmitudó való léttel
A lepke nem marad sokáig.. elibben.
Már el is tűnt, de hagyott ott valamit,
Egy kevés csillogó port, és némi mérget,
Melyet elcsöppenő méregfoga képzett.
Jó és rossz.
Édes, s keserű.
Jelen van mindkettő,
szükségeltetik,
Isten harcosa, valóban?
Te lennél? Méltó vagy-e a kiváltságra, Gyengeséged erő-e?
Félelmeid lassan bekebeleznek, de te hajtogatod, egyre szüntelen, és szüntelen
…én Isten harcosa vagyok…
…én Isten harcosa vagyok…
S halott szemhéjad megrezdül, ahogy rászáll egy pillangó.
