A mai filmipar rendkívül elkanászodott. Csupa sci-fi, nem mintha én nem lennél sci-fi imádó, de amikor már a harmadik idiótaság bemutatóját vetítik, elgondolkodik az ember.
Walt Disney-t 59 alkalommal jelölték Oscar-díjra, és ebből 26-ot meg is kapott. De egy filmnél az Oscar-ra jelölés lényegesen többet jelent mint az, ha meg is kapja a díjat. Hiszen a jelölés a néptől származik, sok-sok embertől. A díj maga, pedig csak egy bizonyos csapattól (AMPAS, USA Filmművészeti Akadémia) származik. Ma már senki nem képes ilyesmire, vagy ha igen, akkor rejtegeti ezt a képességét. A másik hatalmas ember, Steven Spielberg 20 éves korában megcsillogtatta színészi tehetségét, öltönybe egy üres diplomástáskával a kezében besétált az Universal Pictures ajtaján, nap mint nap, mintha ott dolgozna. Leült egy asztalhoz, füzetet, íróeszközt vett elő, és úgy tett mint aki dolgozik éppen valamin. Aztán egy nap odajött hozzá egy stábtag, és felkérte élete első munkájára.
A Hófehérke volt Disney első rajz-animációs filmje. Akkor még a filmgyárakban rengeteg, temérdek ember dolgozott. Rajzoltak, rajzoltak és rajzoltak. Nem a gép előtt szerkesztették az animációt percek alatt. Abban az időben egyetlen másodperchez amit a rajzfilmből látunk, pontosan 24 rajzot készítettek. Egyetlen másodperchez. Akkor ki lehet számolni, hogy egy egész estét filmhez mennyi rajz készült, mégpedig kézzel.
Hófehérke alakját és mozgását hús-vér színésznőről mintázták, csakugyan ilyen technikával készült a Gyűrűk Ura filmből ismert Gollam alakja, de természetesen kicsit fejlettebb eszközökkel, és technikával.
Egy olyan klasszikust mint például a Hamupipőke, hogy lehet a sárba döngölni? Íme a válasz: ha alkotnak egy Hamupipőke 2-t. Vagy a Pocahontas 2. Az se semmi. Persze mindez csak a pénzért jött létre, de ilyenkor döbbenünk rá, hogy lényegében minden mögött csak a pénz áll, illetve majdnem minden nagy művészi alkotás mögött. Ott van például Tim Burton. Tim miért nem csinál Willy Wonka 2-t? Miért nem csinál Ollókezű Edward 2-t? Mert ő művész. A filmjei pedig művészi alkotások. A Csipkerózsika 2-t sem Disney csinálta, kérem…
Nevetséges, hogy a nagysikerű klasszikus filmek, ha folytatást írnak és csinálnak nekik, milyen mélyre tudnak süllyedni. Vegyük csillogó példának a Shrek-et. Az első rész, vicces, örökké emlékezetes marad, a többi elenyésző. Ha belekezdenek egy ilyen nagyszabású alkotásba, és a film befut, rögtön jönnek az ötletek, hogy akkor trilógia lesz belőle, 6 része lesz még, pénzünk a több lesz de a népszerűség majd egyre csökkenni fog. Természetesen mint mindig mindenhol, itt is vannak kivételek ( Mátrix, Gyűrűk Ura…) De ezek, elég csekély mennyiségű számban vannak jelen. Ma már senki nem értékeli annyira a kisfilmeket. Pedig régen, a régi Super 8-as kamerákkal, így futottak be az emberek (Spielberg). Persze ma is írnak, rendeznek és csinálnak jó filmeket, de mégiscsak, a filmipart kezdik elönteni a szürkeagysejt-romboló, és csak a röhögés-végett-mozibamenős filmek. Régen, Disney vagy Spielberg, sosem talált volna ki és vitt volna vászonra egy olyan történetet amiben egy pap ugrál a vámpírok ellen…
