A Lány tekintete összeforrt a barna szempárral. Nem látott mást a férfiből csak egy mélysötét barna szempárt. A maszk mögött a férfi eltorzult hangon hörgött, kopodt kabátját vérfoltok szennyezték. Mindkét kezével erősen szorította a baltát, amelyen az acél már nem is látszott a rászáradt vértől. A Lány hosszúnak tűnő pillanatokig nem tudott megszólalni, egy fél lépést hátrált és belekapaszkodott a ketrec rácsaiba. Ujjai görcsösen szorították a rozsdás vasrácsokat.
A gyilkos közelebb jött, álarca alig pár centéterre volt a Lány sápadt orcájától. A Lány teste összerándult, felkészült a halálra. Hiába várt, nem történt semmi. A kezei elengedték a rácsokat és a teste ellazult. Összeszedte minden bátorságát és megszólalt.
- Mit akarsz velem csinálni? - kérdezte halkan.
- Te leszel a Királynőm. - válaszolta reszelős hangján a gyilkos. -Te vagy a Kiválasztott.
A Lány eg pillanatig habozott, majd megkérdezte: - Mi történt veled?
- Beledobtak a Kristálytóba amikor gyerek voltam. - hörögte, és a teste összerándult. Szenvedett ezektől a kimondott szavaktól.
- Miért tettek ilyet veled? - kérdezte ijedten a Lány.
- Mert más voltam. - hörögte a gyilkos. Idegesen markolászni kezdte a baltáját. Nem volt hozzászokva a beszélgetéshez. Kiváltképp nem egy áldozattal.
- Én is más vagyok. - mondta a Lány.
- Ezt hogy érted?
- Tudom milyen. Ha más vagy, az emberek nem értenek meg. És amit az emberek nem értenek, attól félnek.
- Igeeeeeeen.......... - hörögte hosszan a gyilkos. Vad, reszelős hangja mintha ellágyult volna kissé.
Ekkor elüvöltötte magát, felemelte a baltáját és rázni kezdte a feje fölött. Tébolyult mozdulatokkal elindította a ketrecet, ami elkezdett forogni.
- Kapaszkodj! - üvöltött a Lányra.
A Lány remülten lapult a rácshoz és próbált egyensúlyban maradni.
- Ravasz vagy! - kiáltott rá a gyilkos.
- Akárcsak te! - üvöltött vissza a Lány. Már nem félt többé. Rájött. Mindenre rájött. Sosem gondolta, hogy így következik be az életébe, de mégis hálás volt.
- Ém tudlak szeretni! - üvöltötte a férfi felé. - Tudlak szeretni!
Az csak állt mereven előtte, bal kezében enyhén lógott a balta, a szemei kitartóan nézték a Lányt.
A Lány elengedte a rácsot, és megragdta a férfi szabad kezét. Pár pillanatig csak fogta, és érezte a meleget. A kopott bőrkesztyűn át is áthatolt a hideg testből áradó melegséget. A barna szemek továbbra is csak meredtek rá. A Lány teste előrelendült és szorosan nekiütközöt a férfiénak. Átkarolta, és végigsimított a hátán. Fejét a mellkasárhoz szorította. Szapora, erős szívdobogást hallott. A gyilkos teste hirtelen görcsbe rándult, de a lány annál erősebben ölelte,és így lassan ugyan, de a nagy test ellazult. A balta hangos koppanással zuhant a földre a férfi lába mellé. Felemelte kezeit, és szorosan ráfonta mindkét karját a Lány testére. A maszk hozzásimult a puha archoz. A Lány nedvességet érzett a nyakán. Idegen könnycseppek folytak rá. A két test összefonódott és a Lány nem érzett mást, csak melegséget. Hosszan tartó, mély érzelmekkel átiratot megkönnyebbült melegséget.
Mindenki a szeretetet keresi. Vannak olyanok, akik még ölni is képesek érte. De mind ezt keressük. Mindannyian.
