Az ember néha gondolkodóba esik. Különösen akkor kerül ebbe az állapotba, ha az ideje nagy részét egyedül tölti, teljesen egyedül, talán egy idegen helyen.
Egyedülléte alatt alkalma nyílik felfedeznie saját magát, ahogyan reagál az új helyzetekre, olyanokra, amelyekkel eddig nem kellett farkasszemet néznie. Megtudja hogyan működik egy háztartás az ember által, belekóstol a konyha rejtelmeibe, és különös érdeklődéssel figyeli új környezetét, és belegondol, mire elvégzi a középiskolát, teljesen felnőtté válik majd.
Azt mondják, egyedül minden sokkal érdekesebb. Nincs semmi ami elvonja az ember figyelmét a világról amiben él. A levegő áramlása a szobákon keresztül, - mikor figyelne fel erre bárki is, ha mellette egy viháncoló barátnő ugrabugrálna?
A legtöbb művész, az elmondások alapján magányosan tengette élete nagy részét. De vajon mi tette őket magányossá? A művészetük által lettek egyedül, mert kiszorítottak minden mást az életükből, és azt azután csak a művészet töltötte ki? Vagy elhagyta őket mindenki különcségük miatt?
A magány, olyan dolog, ami huzamosabb idő alatt minden embert művésszé avat.
Hisz mi mást lehet tenni? Bámulni a falat? Rendben, bámuljuk a falat. Egy idő múlva úgyis elkezdünk gondolkodni a falról, és ugyan ki az az átlagember aki a falon gondolkodik? És tessék, máris elvont dolgot műveltünk, ezáltal művésszé lettünk. A híres francia gyógyital a Chartreuse készítői egész életükre némaságot fogadott nyugalomba élő, magányos szerzetesek. A hegyekben az emberek, a szerzetes papok, száz meg száz éveket élnek meg. Vajda János, az új magyar szerelmi lírák felvirágoztatója, szintén hihetetlen magányosságáról, egetverő költeményeiről vált híressé. A magány. Ha ezt a szót halljuk, rögtön negatív értelmet nyilvánítunk neki. Pedig a magány, maga a művésszé avatás egyik szertartása! A magányosságba vagy beleőrülünk, és ezáltal válunk zsenivé, meg nem értett művészekké, vagy tényleg kihozza belőlünk a rejtett gondolatainkat amiket jobb teendőnk híján művekké formálunk.
Hát mi mást csinálok én most itt magányomban, minthogy a magány ódáját komponálom?
