A nyári szünet bekövetkeztével sok aktív mozgást végző ember képes ellustulni, még azok is akik egyébként tündökölnek a próba/edző termekben. Akik tényleg igazán komolyan gondolják a mozgást, a mentoruk nélkül is ugyan úgy hajtanak. Amikor egy nép- és balettáncos számára eljön a nyári szünet, képtelenség napi szinten azt a színvonalat felmutatni ami munkaidőben elvárt. Ebben az esetben, szerencsés esetnek titulálható, ha az ember nővére taekwondo magyar bajnok, így alkalomadtán 12 évnyi néptánc után elképzelhető, hogy beesünk egy edzésre. Így tettem én is a minap, és persze maradandó emlékeket hagytam magam mögött. Persze rögtön futással kezdtünk, róttuk a kilométereket a perzselő napon, de meg is kaptam érte a jutalmat: egy hatalmas pöffeszkedő vízhólyagot. Aztán elkezdődött a nem éppen kezdőknek fentartott edzés. Persze beleadtam apait-anyait, kellőképpen meg is lettem dicsérve. De valami mégiscsak szemet szúrt a harcművészetben. Míg az ember belép egy táncterembe és körülveszi a jól ismert nyüzsgés, a csontok ropogásának hangja, az előttünk dolgozók hátrahagyott szagfelhője, és a balettszőnyeg kellemes nyikorgása, addig a teremben, ahol a harc folyik teljesen más hangulat uralkodik. Egy arcon sem látszik olyan igazi mosoly, nincsenek feszes kontyok és persze a szoknyára csak viccből gondoltam. Kemény tekintetek, kidolgozott dudorodó izmok a mi szálkás izmainkkal szemben. Nincs kihívó szemkontaktus, a társad, akit éppen rúgsz, vagy "püfölsz" a tested mozgását követi, de közel sem úgy mint a táncban. Nem akar eggyé válni veled, nem veszi át a mozgásodat, hanem hárítja a támadásaidat, de mégis kialakul egy kapcsolat. Szavakba önetni lehetetlen hogy mi a különbség a táncpartnerek és a küzdőpartnerek között, nemes egyszerűséggel mondhatjuk azt is, hogy a tánc szerelem, a harc gyűlölet. De mind a kettő a tiszteletre és az alázatra épül. Ez a kettő elem teszi mindkét művészetet egyenrangúvá és emeli hatalmas szintekre. Az emberek közötti kapocs amikor a szem villanásából is következtetni lehet a következő mozdulatra, amikor a testek egy hullámban mozognak egy rugóra járnak de mégis egyedi dialektusban. A harc és a tánc egy tőről fakad. Vannak olyan ázsiai csoprtok, amelyek táncukat harcmozdulatokkal kombinálták. Igazán megérte hogy belekóstolhattam a harcművészetbe és felfedezthettem hogy a harc és a tánc, testvérek.