- Igazán szép időnk van, nem gondolja Uram?
- Igen.
- És... mit gondol az új kormányról? Kedvére van?
- Igen.
- Értem... az én nejem mindig azt hajtogatja, hogy a változás jó. Nos Ön egyetért ezzel?
- Igen.
- Á, látom a legújabb nyakkendőt viseli amit a boltban árultak! Igazán elegáns! Drága volt, kérem?
- Igen.
- Gondoltam. És mondja csak, volt már az új uszodába, kérem? Azt mondják igen modern! Ön mit gondol?
- Igen.
- Mondja csak... miért olyan felhős a tekintete? Itt van Uram? Elkalandozott? Mire tetszik gondolni éppenséggel?
- Igen.
- Tisztelt Uram, nem akarok gorombáskodni, de maga igazán furcsán viselkedik velem. Én teljesen udvarias vagyok Ön meg még csak arra sem méltat, hogy a kalapját feljebb húzza a szeméből, és az illemnek megfelelően társalogjon velem! Igazán hallatlan! Nem gondolja, hogy igazam van Uram?
- Igen.
- Nos, értem. Minden bizonnyal Ön olyan méltóságos, hogy nem pazarolja szókincsét holmi jött-ment szomszédokra. Jól gondolom, igaz-e?
- Igen.
- Ejnye Uram, halkabban, ha kérhetném! De nini! Maga valóban nyikorog? Mondja, miért folyik olaj a könyökhajlatából?
- Igen...
- Mondja Uram...maga robot?
- Intelligens életforma! Megsemmisítés!
